FOGLALKOZÁS NAPLÓ 2011 2004 • 2005 • 2006 • 2007 • 2008 • 2009 • 2010 INFORMÁCIÓ		Mesterkedő KÉPZŐMŰVÉSZETI GYERMEKFOGLALKOZÁSOK a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum időszaki kiállításain		Legközelebb február 11-én.
2011. november 26. Várnai Gyula: Analógmix című munkájához MI SZÓL A SZALAGON? Titokzatos magnókazetták kerültek hozzánk, amelyek tartalmát nem tudtuk készülék hiányában lejátszani. A szalagok azonban megszólaltak, amikor kihúztuk őket a kazettákból. Tartalmukat szalagrajzokkal próbáltuk mindenki számára "hallhatóvá" tenni.
2011. november 12. A XXIX. Magyar Sajtófotó kiállításához   KÉPZELD BELE MAGAD! Miután mindenki kiválasztott egy számára kedves fotográfiát, megpróbálta annak témáját valamilyen rajztechnikával (festés, grafika, stb.) megjeleníteni úgy, hogy önmagát is elhelyezte benne. Ezt követően montázst készítettünk oly módon, hogy a gyerekekről készült fotót projektorral rávetítettük a kiválasztott alkotásra és ezt lefényképezték.
. 2011. október 23. Családi nap a HangON kiállításon Turcsány Villő és Eike alkotásaihoz kapcsolódóan Az audiófa története Egy kismadár talált az őszi erdőben két audiót a földön. Csőrébe vette az egyiket és elindul vele a fiókáihoz. Útközben azonban elejtette a patakparton és nem találta meg. Visszaindult a másikért, de azzal sem lett szerencsésebb, mert az a város felett esett ki a csőréből. A két audió gyökeret eresztett a földbe és következő tavaszon fák nőttek belőlük. Mivel a hangokra érzékeny diók voltak, ezért a belőlük sarjadó fák nagyon különlegesek lettek. Az erdőben nevelkedő egy csendes, a városban növekedő pedig egy hangos audiófa lett. A foglalkozáson megismertük az audiók formáit, majd meghallgattuk a nagyváros különféle hangjait. Többféle természetes anyaggal megidéztük az erdő hangjait (patakcsobogás, avarzörgés, ágpattanás, különféle állat neszek és hangok… stb.), majd mesterséges anyagokat is felhasználva egy nagyváros hangjait szólaltattuk meg. Telenkó János zeneművész segített bennünket megtalálni és meghallani a különbözőségeket. Amíg a szülők közösen megrajzoltak egy erdei és egy nagyvárosi környezetet, addig a gyerekek elképzelték milyen lehetet egy semmire sem hasonlító audiófa és agyagból megmintázták. A végén mindenki elhelyezte fáját abban a környezetben, amelyikhez a leginkább illett. Az erdőbe a csendesebb fák, a nagyvárosba a hangosabbak kerültek. A szülők figyelme arra is kiterjedt, hogy a két helyszínt egy kertvárosi résszel kötötték össze…
2011. október 08. Frissítsük fel krétarajzzal a színevesztett, kopott térköveket Miskolc főutcáján! PIXEL-KÉP | Óriási aszfaltkrétarajz készítés a miskolci sétálóutca Galéria előtti utcakövein A rendezvényre egyénileg és csoportosan (iskolai csoportoknak, családoknak, baráti közösségeknek) lehetett jelentkezni a Miskolci Galéria előtti sétálóutca kockaköveire tervezett pixelrajzzal. Minden utcakő egy-egy pixel, amelyeket aszfaltkrétával különböző színűre satírozva készültek el, a korunk vizualitására jellemző, pixelmintákra épülő képek. A kivitelezést segítése érdekében a burkolókövek mintavázlata elérhető volt a Galériában. A rajzok tartalma szabadon választott, elkészítésük a Nagy Rajzolás miskolci napján, a helyszínen történt.
2011. szeptember 24. A Grafikai Triennálé kiállításhoz
2011. május 21. A Nagybányai festőnők című kiállításhoz . SZÍNES VÁROS-kép A nyári szünet előtti foglalkozáson a híres művésztelep életével ismerkedtünk és láttunk több olyan festményt, amely városi környezetet ábrázol. Közösen megállapítottuk, hogy a látványszerű megjelenítésre törekvő, de alapjában plein-air ábrázolás a színek kezelésében egészen bátor volt. Mi is megpróbáltunk ilyen merész átírásokkal színes városi utcákat festeni elsősorban képzeletünk alapján, illetve a külső helyszín és Miskolc házainak inspirálására.
2011. május 14. A miskolci Gábor Áron Művészeti Középiskolában végzett művészek kiállításához MAKETT Miután megtapasztaltuk hogyan dolgozik egy formatervező és milyen szempontokat vesz figyelembe tervezéskor, mi is hasonló munkába fogtunk. A másolatban megkapott maketteket előbb összeállítottuk, így ismerkedve a szabályokkal, majd ezek után sajátokat is terveztünk.
2011. április 02. A Színészmúzeum Színésznő tükre című kiállításához TÜKRÖM, TÜKRÖM...
2011. március 20. Csáky Mariann: Királylány című munkájához IDŐUTAZÁS Az alkotás ötletéből kiindulva régi képeslapok, archív családi fotók segítségével visszautaztunk a múltba. A kiválasztott archív fotóhoz kissé átlényegülve és az adott szituációhoz igazodva próbáltunk olyan fotót készíteni magunkról, amely jól illeszkedik az adott témába és kompozícióba. Az így kinyomtatott fekete-fehér fotóinkat igyekeztünk tökéletesen elhelyezni a régi korban készült képbe. Különféle technikákkal, pl. pasztellszínezéssel, archiválási technikával (diófapác), segítettük a tökéletes elrejtőzést és képbe olvadást.
2011. március 05. Baglyas Erika munkájához LÁNYMESE A Instant című polaroid fotókra építő kiállítás megmutatta, hogyan használják ma ezt a technikát kortárs művészek. Baglyas Erika pl. munkájában, a falra írt szöveg közé építette be a fotóit. A résztvevő gyermekekkel a Kunszt lányokról-nőkről készülő kiállításán láncmesét írtunk. Összegyűjtöttük hozzá, a mesékből ismert híres lányokat (király-, okos-, lusta-, legkisebb-, hab-, igazmondó-, csúnyalány, stb.), majd az alaptörténethez mindenki hozzá tette a saját részét, mondatát. Így formálódott, kerekedett egésszé a történet. A polaroid technika lehetőséget adott arra, hogy a mesénk egyes részleteit, szavak helyett fotóval helyettesítsük. A szereplők megjelenítésén kívül (a lustalány szerepét Krisztián vállalta), élőképszerűen nem csak néhány jelenetet, hanem a tüzet és a vizet is mozdulatokkal játszották el. A kész mesét felírtuk a falra és közé illesztettük a fotóinkat. Az elrontott szövegrészeket negatívba átfordítva javítottuk ki. Tanulságos mesemunka lett…
2011. február 05. Horváth Gábor festőművész kiállításán BUBORÉK ÉS SPAKLI A kiállítás nonfiguratív képeiről hangulatuk, benyomásuk, majd technikájuk alapján beszélgettünk. Megpróbáltuk kitalálni milyen eszközöket használt a festő, mi volt munkájának a sorrendje. Megfigyeltük a különféle technika hogyan változtatott az egyes képek hatásán. Kétféle módszerrel megpróbáltunk nagyon más hangulatú képeket készíteni. Az egyik esetben a temperafestékhez sampont kevertünk, s az így elszínezett buborékokat lazúrszerűen festettük az akvarellpapírra. A másik lapunkra kemény kartonlappal kenve vittük fel a festéket. Mozdulataink ritmusa, a színek átgondolt kiválasztása és keverése is segítette a különbözőségek létrejöttét.
2011. január 22. Máger Ágnes festőművész kiállításán HANG OLTÁR A Magyar Kultúra Napján, a Múzsa-díjas festőművész alkotásairól beszélgettünk a gyerekekkel. A Sodrás című triptichonnak a jellegzetességeit figyeltük meg: hangulatát, formáit, színeit, tagolását, ecsetkezelését, ritmusát. A zenedarabokra készült inspirációk kapcsán megpróbáltuk megfejteni, milyen hangulatú lehetett a megfestett zenemű. A Bartók inspirációt komor és szomorú zenének képzelték, a Wagner inspirációt ezzel szemben könnyedebb, lágyabb hangulattal jellemezték. A színek, mozdulatok, ecsetnyomok összessége alapján alkottunk véleményt. A Muszorgszkij inspiráció, Egy kiállítás képei című zenemű részleteinek meghallgatásával nyert értelmezést. Megállapítottuk, hogy nem csak a zene hatására lehet képeket festeni, hanem festmények hatására is lehet zeneművet komponálni. A feladat során három Muszorgszkij tétel hallgatása közben, vastag kartonokra festettünk színharmóniákra épülő festményeket. Minden zenerészlethez más színrendszert, mozdulatot és ecsetkezelést rendeltünk. Miután festményeink megszáradtak, különféle tagolási variációkkal triptichont állítottunk össze belőlük.
2011. január 8. LEESETT SZAVAK – Csontó Lajos kiállításán FENT MARADT SZAVAK A kiállítás sötét környezetében, vörösen izzó, a földre esett és széttöredezett szavakat láthattunk. Vajon miért estek le a szavak? (Mert szállóigék?- kérdezte huncut mosollyal szája sarkából Bendegúz.) Megpróbáltuk elolvasni őket. Abból megtudni mi történhetett. De nem függtek össze. Szinte véletlenszerű válogatásnak tűntek. De megállapítottuk, hogy fontos szavak voltak: fény, emlék, minden... A beszélgetés során előjöttek a szavakkal kapcsolatos szólások, mondások: „A szavaknak súlya van”, Ne dobálózz a szavakkal”, „A szavak ereje”. Ezek segítettek közelebb kerülni a kiállítás mondanivalójához. 7-12 éves gyerekekről lévén szó nem beszéltünk a múlt emlékeiről, számunkra ezek a szavak leestek, mint a „falra hányt borsó”. Felidéztük, az ő életükben volt-e olyan pillanat, amikor hiába minden szülői kérés, engedték a szavakat földre potyogni. (Akadt.) Majd olyan fontos szavakat kerestünk, amelyeket semmiképpen nem lenne jó „leejteni”. Választott mindenki egyet magának. (Barát, család. Ezek voltak az elsők.) Fontos szavainkat a művészhez hasonló módon hungarocellből kivágva, gipszel bekenve készítettük el, hogy a falunkra rögzíthessük. Nehogy valaha is leessenek! Nem fekete falra - hanem fehérre, nem vörös betűkkel – hanem színesen. Nem lehetett nem kipróbálni milyen az, amikor leesnek és összetörnek. Így készültek eldobásra váró vörös szavak is, amelyek nem csak estek, hanem erővel csapódtak a padlóra fektetett fekete fóliára. A végére megkönnyebbülve lélegeztünk fel…